// szavak, melyek maradnak
Kattints egy versre a teljes szöveghez!
Nincs találat...
Ki vagyok? Mi vagyok? Mi teszi az embert? A gondolatok? Ha fent marad egy ember gondolatai...
Tényleg meghalt, és én még itt vagyok? De minek? Kinek? Értelme nincs...
Ártalom, kín és csönd Fájdalom, lágyan átkarol és öl. Fáj, szenvedek, nem bírom tovább...
Ordít a szoba, Büdös dal szól belőle. Vöröst szagolok...
Fájdalom, mely mélyre morogva szúr. Nem egyeztet, ő egy mogorva Úr...
Osztja a lapot a nagy Úr. Kapkod össze vissza vadul...
A pusztulat egye meg Most nagyon remegek Félek, mit hozz a tavasz...
Fel kel a nap, De én előtte kelek, Ilyenkor nem áll kint a pap...
Lehet ma is elkések, De reggel olyan puha a fészek...
Az mondják most jön a krémje, Erre megjelenik a világ rémje...
Rálőttem az ördögre, és Ő elmosolyodott A következményeket várom...
Ott áll a sötétben. Nem moccan, csak áll. Csak néz, éj fekete szemeivel...
Képzelem: s átkarol. Ő már nem az ártalom...
És újra megbántam. Maszkot húzott az ártalom...
Vége a fogásnak. - "Egészségedre!" Friss a kaja, de ennyire?
Nincs helyem a világban. Sokszor mondták: csak nem találod...
Gomoly, a Felhő, száll tovább. Zárva, az ajtó nyitva-tárva...
Két oldalamon a halál. Egyiken ölel, Másikon darál...
Kolis vagyok. Értsd: kolos. Kolos egyenlő, koli, ami kollégium...
Nos, elérkeztünk ide. Nem volt még itt az ideje. A végső állomás. Ez lenne a vég?
Válassz egy verset!
Kattints bármelyik kártyára a timeline-on.