Ártalom, kín és csönd
Fájdalom, lágyan átkarol és öl.
Fáj, szenvedek, nem bírom tovább,
Sírva fakadok, és fekszek tétován.
Ölj meg kérlek! Ne kínoz tovább!
De Ő folytatja tova, Ő nem tétova!
Az egészségem? Gatya.
Nem jó lapot osztott nekem az Atya.
Asztalon is feküsztem, penge táncolt.
De nem vitt el táncba, hanem a földhöz láncolt!
S látom még táncolni tétova, és ő felkér táncra még embereket néhova.
De mond! Engem miért nem kérsz fel sehova? Mivel érdemeltem ki ezt?
Megtudhatnám mi ez? A halál minden szomszédhoz becsöngett, ide miért nem?
És kacagott fel hangosan, én nem érthetem..